A vízipipadohány miért tilos, és a vízipipa kő miért engedélyezett?

Alapvető elv (az élet minden területén), hogy mindent szabad, amit nem korlátoznak szabályok, azaz nem tilos.

A tilos szót a dohányzás esetében a “tabu” fogalmával cserélném fel. A tabu fogalmáról legszebben Rober Merle írt  “A sziget” (1962) című regényében. Röviden tárgy, élőlény vagy fogalom megemlítésére vagy érintésére vonatkozó tilalom; sérthetetlenség, szentség. Fontos, hogy mindig helyhez kötött (itt nem szabad) 

A nemdohányzók védelméről szóló törvény tiltja meg a vendéglátóhelyeken a zárt térben történő dohányzást.

Aki a jogszabályt szeretné végigolvasni (nem egy Harry Potter…) az tegye. A lényeg, hogy tilos a dohányzás

Aki nem, azt csak az értelmező rendelkezésekkel fárasztanám

A törvény alkalmazásában:

“1. § a) dohánytermék: cigaretta, szivar, szivarka, pipadohány és más fogyasztási dohány, vagy egyéb, külön jogszabály szerint dohányzásra szánt, dohány alapanyagú termék” – azaz a meghatározott, dohány alapanyagú termékekről beszélünk, illetve a külön joszabályban (Jövedéki Törvény) meghatározott dohánytól eltérő anyagú növényi vágatokról.

“b) dohányzás: a dohánytermék füstképződéssel járó elégetése;” – nos itt sem a füst, sem az égés nem jön létre. Mert a vízipipa kő gőze nem füst, és a párolgás nem égés.

A vízipipa használatát nem tiltja (hanem a dohányzást)

a faszén használatát  szintén nem tiltja (hanem a dohányzást)

Nos, azt hiszem a témának ez a része ki is lett merítve.

Ha még több emberi módon leírt részlet érdekel, klikk ide 

Aki komolyabb hangvételű dokumentációt szeretne, e-mailben jelezze…